Tales of Zestiria ajánló

Te hiszel a szeráfok létezésében?

A Tales of Zestiria világában a legtöbb ember sajnos csak egy legendának tartja a szeráfokat. Nem képesek látni őket, ezáltal azt gondolják, hogy nem is léteznek. Pedig ez nincs így, és ezzel a főhősünk, Sorey is teljesen tisztában van. Gyerekkora óta egy kis falucskában, Elysia-ban él, ami számos szeráfnak ad otthont, és így felnőve velük képes lett arra, hogy lássa is őket. Szabadidejében sokszor bújja a Mennyei feljegyzéseket, amiből megtudta, hogy egykoron ember és szeráf békében élt együtt. Mivel tudja, hogy ez milyen érzés, elhatározza, hogy mindent megtesz azért, hogy ezt az állapotot visszaállítsa...

Egy nap, mint oly sokszor ezelőtt, a legjobb szeráfbarátjával, Mikleo-val közösen fedeznek fel egy ősi romot, amikor egy emberlánnyal, Alishával találkoznak az épület mélyén. A lánynak segítségre van szüksége, így a két fiú úgy dönt, hogy hazaviszik. A falu vezetője viszont - akit a két főszereplő csak Öregnek hív-,  úgy gondolja, hogy rossz döntés volt egy idegen embert beengedni hozzájuk, így Alisha nem sokáig maradhat. Ám ez idő alatt is sok közös vonásra lel ő és Sorey. Kiderül, hogy a lány is hisz a szeráfok létezésében és olvasta a Mennyei feljegyzéseket, rengeteg közös témájuk akad így. Mikor másnap hazafelé indul és búcsúzkodni készül, elmeséli Sorey-nek, hogy hamarosan megtartják a Szent Penge fesztivált, ahol akinek sikerül kihúznia a kardot ő lehet a legendákban emlegetett Pásztor, a világuk megtisztítója.

Nem sokkal később egy hellion támadja meg a falut, aki egy bizonyos "fő fogásról" beszél, de mivel már nem találja itt, így gyorsan arrébb áll. Sorey rengeteget gondolkozik a történteken, és mikor rájön a megoldásra, hogy a szörnyeteg valószínűleg Alishára vadászik, az éj leple alatt elindul, hogy figyelmeztesse őt. Természetesen hű barátja, Mikleo sem hagyná ki a nagy kalandot, így miután észreveszi Sorey szökését, ő is vele tart, együtt fedezve fel a falun kívüli világot.

Később Sorey lesz az, aki képes lesz kihúzni a kardot a Szent Penge fesztiválon és ezzel ő lesz a Pásztor, aki megkapja a képességet, hogy a szeráfok segítségével megtisztíthassa a földet. Első segítője az eddig a kardban élő Lailah lesz, aki tűz szeráf révén ilyen elemű képességekkel bombázza ellenségeinket.

És hogyan mentsük meg a világot? - Essen pár szó a harcrendszerről is

Miután mi leszünk a kiválasztott hős erre a feladatra és Lailah is mellénk szegődik, már nem csak egyszerű kardsuhintásokkal, hanem komoly elemi támadásokat is bevethetünk a hellionná vált embereken és ezzel meg is menthetjük őket. A tűz mellett még 4 másik elem létezik a játékban, amelyek a következők: víz, föld, levegő és semleges. A semlegest kivéve minden más elem kapcsolatban áll egymással és elég nagy jelentőséggel bírnak a harcok során. Idővel Sorey-hez újabb szeráfok csatlakoznak, akik mind egy-egy elemet képviselnek, így a legtöbb ellenfelünknek kihasználhatjuk a gyenge pontját. Ha tudjuk, hogy egy adott szörny például a tüzet kevésbé szereti, akkor Lailah-t mindenképpen tegyük bele a csapatunkban a harc során, hiszen így hatékonyabbak lehetünk.

Fontos említést tennünk még az Arte-król is, amikbe tulajdonképpen a támadásaink tartoznak bele. Megkülönböztethetünk Martial Arte-kat, Hidden Arte-kat és Seraphic Arte-kat. Logikusan Seraphic Arte-ot csak szeráf és Martial Arte-ot, pedig csak ember tud használni, az utolsó kategória mind a két fajnál megtalálható. Ezeken kívül még van egy speciális eset a Mystic Arte, ami egy ritkábban elsüthető, de erősebb, hosszabb animációval megáldott támadás.

Az utolsó elem, ami szerintem a legizgalmasabb is a harcokban, az az armatization. Ezen mechanika szerint ugyanis egy kiválasztott szeráf és ember összeolvadhat és újabb, a szeráf eleméhez köthető Arte-kat alkalmazhatnak a harcokban. A két karakter értékei összeadódnak, erősebbek lesznek, több életerővel rendelkeznek, így kijelenthetjük, hogy érdemes is őket használni. Főleg akkor, ha a fent említett elemek egyikére igencsak érzékeny az ellenfelünk. Egyetlen hátulütője van csak a dolognak, hogyha ebben a formában legyőznek minket, akkor mind a kettőjüknek búcsút inthetünk, így könnyen eredményezhet az egész végül "Game Over" feliratot. Persze ehhez is kapunk később könnyítést (ha az egyikük újra él, akkor visszahozhatja nekünk a fúziós formát), de jobb vigyázni a dologgal.

Saját vélemény

A Tales of Zestiria volt az első játék a Tales of sorozatból amit kijátszottam, és bár a saját műfájában egy elég jó játék, mégis vannak hibái.

Az első ilyen a harcok. Minden harc azon a helyszínen történik meg egy kör alakú pályán, ahol az ellenfelünkkel összefutottunk. Nem számít, hogy az egy nagy sivatag vagy egy erdei ösvény csak, ha szűkölködünk helyben, akkor bizony előfordul, hogy nehézkessé válnak a dolgok. Az ötlet egyébként szerintem nem olyan rossz, egyedi és máshol nem igazán találkoztam ilyennel, de akkor a térkép és pálya tervezői  is e szerint az elgondolás szerint gondolkodjanak, és ne alkossanak olyan helyeket, ahol problémás az összecsapás.

A másik probléma a történetmesélés volt. Ugyan hosszú a történet összességében, de nem teljesen részlet gazdag. A teljes végigjátszás is hagyott bennem egy csomó kérdést, amit bizony csak az ezen okból is elindított anime sorozat tudott megválaszolni. Konkrétan az egyiket el is árulhatom nektek, mert nem lövök le igazából semmit sem vele. Az elején említett hellion, aki Alishára vadászik, ő elméletileg ember volt egyszer, hiszen ezzé a szörnyeteggé vált valamilyen negatív esemény hatására. De hogy ki volt ő eredetileg és mi lehetett ez az esemény, soha nem tudjuk meg. Persze nem ő a fő gonosz, csak egy kisebb ellenfél, mégis így eredettörténet nélkül elveszik a karakter mélysége és csak egy múlt nélküli szereplő lesz.

De szóljon most már minden a pozitív dolgokról. A grafika bár mai szemmel lehet kicsit régebbinek tűnik, de szerintem hangulatos és szép. Az élénk színek, a hatalmas, végeláthatatlan rétek, elhagyott romok, városok szinte élnek. Ezek mellett érdemes megemlíteni a zenét is, ami pluszban spékeli meg a látványt és az átélést, a helyszínekhez vagy helyzetekhez passzoló. Ez főleg az előbbire mondható el, ahol a zene által olyan érzésünk támad néha, mintha mi is valóban ott lennénk. Egy csendes gitárral kísért dalocska Elysia békés falujában és egy nagyzenekarral előadott, tekintélyt sugalló zene egy ősi rom mélyén. A harcrendszer, amiről fentebb is említést tettem, érdekes, az elemek miatt sokszor logikus gondolkodásra sarkall, de néha nehezen értelmezhető. Ez könnyebb fokozaton annyira nem is probléma, ám magasabb szinten érdemes jól ismerni mindent. A nehézségi fokozat amúgy számomra elég erősre sikerült, a legkönnyebben is bőven tartogatott kihívást. És végül, de nem utolsó sorban a történet és a karakterek. A történet minimum 50 óra játékidőt ígér, ha nem többet, így elmondhatjuk, hogy igencsak hosszú mesélésnek nézünk elébe, ami alatt rengeteg kaland, veszély és feltárni váró rom vár ránk. A szereplők nem a legszínesebb bagázs, de egytől-egyig szerethetőek, és vannak akik a kedvenceimmé is váltak. ők Mikleo és Alisha, akik a mai napig a kulcscsomómon fityegnek kulcstartó formájában.

Összességében elmondható, hogy a játék a hibái ellenére is megér egy végigjátszást, hiszen ezek nem olyanok melyek teljesen elrontanák a játékélményt és hiba is lenne ezek miatt kihagyni egy remek darabot. Szóval előre Pásztorok, tisztítsátok meg a földet míg nem késő!

Adatlap

Név: Tales of Zestiria

Megjelenés: 2015. Január 22.

Műfaj: JRPG

Platformok: Playstation 3, Playstation 4, PC (Steam)

A játékból készült animeváltozat első évadát megtalálhatjátok az oldalon is, erre a linkre kattintva.